Az első edzés Csábi Józseffel
forrás: mlsz.hu
Még 1 nap van hátra az újabb sorsdöntő meccsünkig Andorra ellen. Természetesen az új kapitány, Csábi József szerint van még esély a pótselejtezőre, még elérhetjük az álmainkat.
Egy kérdés mégis felmerül bennem: mégpedig az, hogy megérdemeljük-e egyáltalán a pótselejtezőt.
A válasz egyértelműen nem. Hiszen a 20 kapott gól már önmagáért beszél. Európa szerte ritkaságszámba megy ez a rengeteg bekapott gól (Grúzia 8 gólt kapott összesen egy spanyol, és francia válogatott által fémjelzett csoportban. Hozzátéve, hogy a francia csapattal otthon 1-1 döntetlent játszott, a spanyoloktól pedig 1-0 kapott (csak) ki).
A másik fontos dolog, hogy a játékosok egész egyszerűen nem tettek meg mindent a sikerért. Ebből a csoportból tovább lehetett (kellett) volna jutni, hiszen mindegyik riválisunk ellen a legjobbkor játszottunk, de nem tudtunk élni a sors adta eséllyel (magyar-román 2-1, török-magyar 1-1).
Tipikus magyar betegség, hogy a válogatott keret tagjai nem tudnak felnőni a címeres mezhez. Nem tudnak küzdeni a hazáért, magukért, az edzőjükért, senkiért!
Küzdeni, feltüzelni magukat csak a pályán kívül tudják, lásd a szegény kis Dzsudzsák rögtönzött „Balázs show ját” az észt meccs után. Megtudtuk, hogy szegénynek nemcsak fociznia kell, de az ország baját is a hátán hordozza.
Magyarázkodni is nagyon tudnak. Szalai Ádám ma el is mondta mi volt a baj, megmondó ember lett. Persze az lett volna a legjobb, ha meg se szólal, és meghúzza magát. Mert persze Sanyi bácsi tényleg hibás volt nem értett a focihoz sose, és már nem is fog. Ádikának viszont előbb gerincet kellett növeszteni nem kamu betegségek mögé bújva megúszni egy 8-ast. Ha igazi férfi lett volna, kiáll ő is Amszterdamba, jutott volna neki is a gombócokból.
Példát lehetne venni a kézilabda, vagy a jégkorong válogatottaktól. Ott csupa szív küzdelem van minden ellenfél ellen, és a sikerek is megvannak.
Na de térjünk rá a leglényegesebb dologra.
Mi fog történni a holnap utolsó körben?
Szerencsénk lesz-e vagy sem?
Van erre egy mondás: jó csapatnak van szerencséje. A szerethető csapat viszont közel se nevezhető jónak, szerencsésnek sem ebből kifolyólag.
Ne legyenek illúzióink a riválisok meccseivel kapcsolatosan. A román csapat vág négyet az észteknek, a törökök simán kikapnak ugyan a hollandoktól, de ez nem oszt nem szoroz, hiszen mi se verjük meg Andorrát 6 góllal. Ezzel pedig vége is egy újabb selejtező sorozatnak. Reménykedhetünk, hogy talán kijutunk a következő 24 csapatos lebutított, franciaországi Európa Bajnokságra.
Azért szurkolunk a csapatnak holnap este, mint mindig.
Hajrá magyarok!
